Bemutatkozás

Hali! Ezt a kis bemutatkozást azért rakjuk ki a részek előtt, hogy könnyebb legyen a történetet megértenetek, ugyanis a két főszereplő előéletét írjuk le!:) Bár a történet alapján úgyis jobban megismeritek őket.;)

*Sarah*

Sziasztok! Sarah Mindy Harris vagyok. 17. élet évemet töltöttem be nemrég. Miamiban élek az apukámmal. Anyukám 12 éves koromban halt meg egy autó balesetben, míg én osztály kiránduláson voltam.... Van egy kutyám, a neve Happy, a fajtája: alaszkai klee kai, azaz törpe husky. Tündéri kutyus, ő a lelki társam! Hajam elég sűrűn festem és mindig más színűre. Peter a legjobb barátom pisis korunk óta. Szerencsére csak pár háztömbnyire lakik tőlünk, így bármikor átugorhatok hozzá. Vele mindent megbeszélek, olyan ő nekem, mintha a nem létező bátyám lenne. Nyírjuk egymást, sokat hülyülünk, de emellett mindig meghallgat, vigyáz rám és remek tanácsokat ad. Egy művészeti gimi 11. osztályába  járunk. Nem vagyunk osztálytársak, mindenki arra az órára jár be, amelyikre év elején feliratkozott. Mindenkinek választania kellett egy hangszert, amin nem tud játszani, és azon a suliban egy végzős külön tanárral tanul meg játszani és ott jár külön órára. Én a dobot választottam. Az ének órák és az egyéb órák mellett én még táncra és színjátszásra is járok. Van egy kicsi ének hangom, gitáron és zongorán játszom, de az egyéb ritmus hangszerek is szimpik. Reggel vagy este futni járok, vagy táncolok apu konditerme melletti kis lyukban. Régen szertornáztam, ami miatt eszméletlen hajlékony vagyok, benne vagyok a röplabda és a pom-pom lány csapatban. Peternek szurkolok, mert ő is sportol.

Szemüvegem is van, de nem szeretem túl sűrűn hordani, pedig kéne. Folyamatosan kell gyógyszert is szednem. Anyu halála után apu pszichológushoz is járatott, pedig semmi szükségem sem volt rá. Na igen, apu... A kapcsolatunk, hogy is mondjam, érdekes... Sokat veszekszünk, de szabadon élhetem az életem. Szoktunk bunyózni, ennek hála fiús lány vagyok. Estig lófrálok, kint bandázok, iszom (persze nem sűrűn és mértekkel), ha kell leütök bárkit és megmondom a magamét. Ennek az oldalamnak kevésbé örül az én drága LB-m és mindig kapom tőle a fejmosást. Amúgy sem vagyok az a tipikus jó kislány, emiatt az életem elég zűrös.

Őrült vagyok, hisztis, durcás (néha) és hülye, de ugyanakkor szerethető is és segítek másokon! Erről mesélhetne a szemben lévő parkban lakó 2 hajléktalan. Ám minden tulajdonságom valakinek szemet szúr. Zoey West az ős ellenségem. Már az oviban is próbálta megkeseríteni az életem. Mindig próbál keresztbe tenni, de valahogyan lekoptatom. De akkor is idegesít. A fiúknak sem tetszem túlságosan, vagy csak nem veszem észre. Eddig csak két rövidke kapcsolatom volt, de azok sem túl komolyak. A házunkról nem is meséltem. Viszonylag gazdag negyedben élünk. Tehetős családban élünk, de nem mutogatjuk vagy szórjuk a pénzt és nem is kötjük más orra alá és nem is kényeztetnek el minket. Inkább felkészítenek az élet nehézségeire. Mondjuk, mikor a 17. szülinapomon megszereztem a jogsim, kaptam egy kék cabrio-t.... De nem nagyon használom.

De azért apu a legdrágább biztonsági rendszert szereltette be, ahogy Peteréknek is. De így is beszökök hozzájuk úgy, hogy nem is tudnak róla, mert mindig elhagyom a kulcsot a házukhoz, de psszt! Szóval, hatalmas a kertünk, és a végén egy stég vezet a tengerbe. Ezért nem értem, hogy minek van medencénk... Na mindegy. Ez vagyok én kb., de majd úgyis megismertek!

*Peter*

Peter George Jones vagyok, egy átlagos vagy átlagon felüli(ebben nem vagyok biztos) srác. Miami-ban
élek az anyukámmal és a tesóimmal. Apukám, George Jones 5 éves koromban, rákban meghalt. Anyukám, Molly Morgan egyedül nevel minket. Öten vagyunk tesók, Anna és Sandy ikrek, 18 évesek. Bátyám, Jonas 19 éves, jól kijövünk, már amikor itthon van. Az én egyetlen kisöcsém, 13 éves, Josh. Öcsi még kicsi, ezért vele nem tudom/nem tudtam megosztani a problémáimat. Anna és Sandy lányok, így tuti, hogy kikotyognák. Hát, Jonas meg... olyan... Jonas-os. Egyszóval - vagy többel - Sosincs itthon; ha itthon van, nem velem foglalkozik; nem érdekli a magánéletem. Anya meg az "aggódó szülő" szerepét tölti be, így vele sem lehet erről beszélgetni.
Ezért még 3 évesen szereztem magamnak egy barátot. Sarah-val mindig jó barátok voltunk, vagyunk, és leszünk. Mindent megbeszélünk egymással, nagyon ismerjük egymást. Mindent tudok róla. Vannak rossz szokásai is, de a barátok azért vannak, hogy elfogadjanak úgy, ahogy vagy. Ő is elfogad a rengeteg hibámmal együtt. Bizony, nem vagyok tökéletes én sem! Egyszer még általánosban az osztályfőnök kérte, hogy béküljünk ki John-nal, mert nem jó, ha az osztály két legjobb tanulója - ohh, a régi szép idők - haragszik egymásra. Ezért össze kellett gyűjteni, hogy: "jó tulajdonságaim", "rossz tulajdonságaim", "jó tulajdonságai", "rossz tulajdonságai" és "ezen szeretném, ha változtatna". Nekem a jó tulajdonságaimhoz kb. 1-2 került, de a rossz tulajdonságaimhoz szerintem az abc minden betűjével írtam legalább kettőt. És ezzel még mindig így állok. Nem ismerem magamat. Sarah jobban ismer engem, mint én magamat. Na, mindegy. John az ős ellenségem. Már oviban lelökött a csúszda tetejéről - nem úgy, hogy lecsúsztam, hanem a csúszda mellé lökött - és eltört a kezem. Általánosban, ahogy említettem, mind a ketten éltanulók voltunk, de nem lehettünk haragban. Én hajlottam a béke felé, de ő nem. Így még mindig haragban vagyunk, bár általános óta nem hallottam róla.

Most egy művészeti gimibe járunk Sarah-val, én eredetileg dobolok, de mivel abból már általánosban kivégeztem az összes osztályt, ezért most gitározni és zongorázni tanulok, meg az ének hangomat fejlesztjük, mert szeretek énekelni - azt mondják, kevés ilyen srác van - és ÁLLÍTÓLAG jó hangom van. A zenélésen kívül a művészeti suliban még rajzolok, dalszöveget és verseket írok. A sulin kívül úszni és focizni járok sport klubokba, de ezeken kívül még deszkázok és szörfözni tanulok. Az extrém pályára járok deszkázni, mert olyan 10-15 percre van tőlünk a pálya. Néha Sarah-val megyek, és akkor őt is tanítom deszkázni. Aztán együtt megyünk

haza, mert egy utcában lakunk. Haza is kísérem, mert ha a pálya felől jövünk, akkor ő lakik hozzá közelebb. A mi házunk is szép, meg nagy, meg minden. Van valami védelmi rendszer vagy mi, és állítólag nagyon erős. Hát, szerintem nem... Sarah mindig átjut rajta.! Lehet, hogy csak azért, mert ügyesen mozog. Hajlékony és vékony, mert régen szertornázott, most meg pom-pom lány, és nekem szurkol a fociban. Ja, és még táncol is. Olyan ügyes! Én ezért mindig irigyeltem, de PSSZT!! Ne mondjátok el neki! Ha megtudja, akkor tuti, hogy rávesz, hogy járjak táncolni. Utálok táncolni! És amúgy sem akarok balettezni! Jujj, nem tudom elképzelni magam olyan kis tütüben, vagy torna dresszben. Szűk, meg mindegy, nem jó, az a lényeg.